Az 1. Ünnepi Könyvhéten jártunk

Milyen könyvekért lelkesedtek 1929-ben a magyar olvasók? Milyen érzés lehetett Kosztolányi Dezső kezéből átvenni a megvásárolt kötetet? Jelenlegi cikkükben egy igazi könyves időutazásra invitáljuk olvasóinkat, hogy közösen csöppenjünk vissza az 1. Ünnepi (akkor még Magyar) Könyvhét forgatagába!

A Pesti Napló tudósítása 1929-ből

Az első Magyar Könyvhetet Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nyitotta meg 1929. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében a következő szavakkal: „A magyar könyv nehéz helyzetben van. A termelés folyamatban van és virágzik, az értékesítésben azonban krízis mutatkozik. A társadalomnak, az intellektueleknek a világháború következtében beállott elszegényedése kétségtelenül egyik oka a nehéz helyzetnek, de ezen túlmenően is kevesebben olvasnak ma, mint olvastak valamikor.” A miniszter ezek után kitért arra, hogy a magyar könyvkiadás a külföldi hatás következtében veszélybe került, ám szerinte – egyfajta kompromisszum segítségével – orvosolni lehet a helyzetet: „Át kell venni mindazt, ami Európában és a világban értékes, de meg kell tartani nemzeti sajátosságainkat is. A kormány tömeges könyvvásárlással nem oldhatja meg a kérdést. Nincs nagyobb veszedelem, mint ha az irodalom-, művészet- és tudománypolitikába parlamentáris ország minisztere túlságosan beleavatkozik. A miniszter szükségképpen pártember, a pártpolitikai szempontok pedig a magas művelődés halálát jelentenék. A magyar kultuszminiszternek óvakodnia kell attól, hogy a magyar szellemi és tudományos élet teljes szabadságához hozzányúljon.”

   Magára a vásárra egyszerre több színhelyen került sor (Vörösmarty tér, Blaha Lujza tér, Múzeum körút, Duna-part, Berlini tér, Baross tér, Andrássy út stb.) mintegy 80 résztvevővel. Szinte egész Budapest „könyvbe öltözött”, hiszen minden forgalmas utcakereszteződésnél ott álltak a nagy kiadóvállalatok és kisebb könyvkereskedések sátrai. Egyes helyszíneken még cigányzene is szólt aláfestés gyanánt. Az írók maguk árusították dedikált műveiket 11-től kezdve egészen az esti órákig, hogy ekképpen hozzák közvetlen kapcsolatba a könyvet a közönséggel. A látogatók például személyesen is találkozhattak Babits Mihállyal, Móra Ferenccel, Kosztolányi Dezsővel, Karinthy Frigyessel, Szabó Lőrinccel, Tersánszky Józsi Jenővel, Szomory Dezsővel, Zilahy Lajossal vagy Heltai Jenővel. Már csak a felsorolás láttán is nagyot dobban egy mai olvasó szíve…

   A könyvhét egyik legnagyobb könyves szenzációját egyébként Szabó Dezső Elsodort falujának, illetve Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című művének legújabb kiadása jelentette. A legtöbb érdeklődés a regények iránt mutatkozott, szép számmal fogytak Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Zilahy Lajos művei, míg versesköteteteket jóval kevesebben vásároltak.  

     Igazi és méltó megünneplését jelentette ez a néhány nap a magyar könyveknek és könyvkiadásnak, és akkor talán még kevesen sejthették, hogy egy hosszú – a különböző politikai rendszereket is átvészelő – tradíció alapkőletételét látják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.