A Szentegyház utcai könyvesbolt és az Erdélyi Szemle

Az erdélyi könyvesboltok szép hagyománya – miként Ligeti Ernő, a később a nyilasok által meggyilkolt erdélyi magyar író írta –, hogy azok legjobbjai mindig odavonzzák a város kitűnőségeit, akik a könyvesbolt védett terében vitatják meg a körülöttük lévő mikor szebb, mikor szomorúbb világ eseményeit. Így volt ez a 19. század második felében Stein János Belközép utcai boltjában, s így abban a Szentegyház utcai könyvesboltban is, ami az első világháború lezárulásával, Erdély Romániához kerülésével lett a kolozsvári egyetemi tanárok, szerkesztők és más városi értelmiségiek találkozóhelyévé.

Olyan hely volt ez, ahol bár könyvet nemigen vásárolt senki, mégis lelki szükség volt betérnie. Akkor, amikor rengetegen keltek útra Magyarország felé és a maradók többsége bénultságában még mozdulni sem tudott, Sütő Nagy László, író, az Erdélyi Szemle szerkesztője és Torday József, a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia és a Marianum (katolikus leánynevelő intézet) közgazdaságtan tanára, az Erdélyi Közgazdaság szerkesztője könyvesboltot vásárolt, aminek hátsó raktárában a két lap szerkesztőségét és kiadóhivatalát kezdték újra működtetni 1919 márciusában. Az üzleti részben pedig a könyvesbolt mellett saját könyveikből kölcsönkönyvtárat is fenntartottak. Annak érdekében pedig, hogy más művészeti ágak tehetséges képviselőit is támogassák, már a megnyitáskor festőművészek (mint Cholnoky Jenő, Ács Ferenc, Gyenes Lajos) képeiből kiállítást rendeztek. A könyvesboltban sokáig új könyvet nem nagyon lehetett találni – inkább csak a hűségesküt nem tett egyetemi és középiskolai tanárok gyorsan eladott könyvei halmozódtak itt fel, azonban már 1919 augusztusában megjelent az első önálló magyar kiadványuk, Reményik Sándor Rainer Maria Rilke-fordításai. S bár az Erdélyi Szemle is lassan fogyott ezekben a nehéz években, mégis lassan munkatársai között tudhatta az erdélyi írók, költők akkori legjobbjait, olyanokat, mint Reményik Sándor, Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Berde Mária, Áprily Lajos, Nyírő József, Makkai Sándor, Kós Károly. 1920 decemberétől S. Nagy László helyett mások vették át a lap szerkesztését, ami ezután Pásztortűz címen jelent meg. Azonban S. Nagy László, „az irodalom verbunkosa”, „az erdélyi szellemi élet örök vállalkozója” újabb és újabb irodalmi lapot indított, 1940-es Magyarországra településéig minden jelentősebb erdélyi irodalmi vállalkozásban jelen volt. S bár a könyvesbolt és az Erdélyi Szemle egy idő után megbukott, s – ahogy Ligeti Ernő írja – e lapnak nem volt különösebben nagy az irodalmi jelentősége, de miképp „Gogol köpönyegéből az egész modern orosz irodalom bújt ki, úgy ennek a jellegzetesen erdélyi lapelgondolásnak gyermeke a később virágzó erdélyi folyóirat-irodalom” volt. A Szentegyház utca 3. szám alatti üzlethelyiség sorsa a későbbiekben is összefonódott a könyv- és folyóirat-kultúrával. Az 1970-es években az Utunk, a romániai magyarság irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratának szerkesztősége működött itt, ma pedig Gaudeamus néven könyvesbolt található ott.

Szakál Anna

Felhasznált irodalom:
Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete 22 esztendő kisebbségi sorsban. (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004.)
S. Nagy László: Harc a végeken. Az erdélyi irodalmi küzdelmek hőskorából. (Erdélyi Szemle kiadása, 1930.)
Sütő-Nagy László: Az Erdélyi Szemle történetéből (Irodalomtörténeti Közlemények 1971. LXXV. évf. 4. sz. 503–512.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.