„A híres irodalomtörténész Gyulai Pál egyes feljegyzések szerint »szellemi csárdá«-nak nevezte Stein János könyves üzletét, ahol kolozsvári tanárok, papok, azaz a város értelmiségijei gyűltek össze mindennap a délutáni órákban irodalmi és politikai kérdések megvitatására.”

Úgy tűnik, a 19. században a megfelelő üzleti érzék azt diktálta, hogy egy könyvkereskedő, ha igazán sikeres szeretne lenni, sok lábon kell, hogy álljon. A württembergi német családból származó Stein János 1814-ban született Balmazújvároson, ahonnan fiatal fiúként állítólag azért vándorolt el egészen Kolozsvárig, mert a református tanító édesapa legnagyobb János fiát kevéssé szerette és törekvéseit sem méltányolta. Mivel Stein János korábban Pozsonyban kereskedőnek tanult, így Kolozsváron megállapodva először a Dietrich-féle vaskereskedésbe került, azonban hamar kiderülvén, hogy a (vasakkal szemben a) könyvek iránt érez olthatatlan vonzódást, az akkori jeles könyvkereskedő, Barra Gábor átvitte üzletébe. Barra nem sokkal később elhunyt, Stein pedig mivel már korábban elvette az özvegy Barráné húgát, ekképp egy ideig az özveggyel közösen, majd hamarosan egyedül igazgatta a könyvkereskedést. Amely azonban az 1850-60-as évekre már sokkal több volt egyszerű könyvkereskedésnél. A híres irodalomtörténész Gyulai Pál egyes feljegyzések szerint „szellemi csárdá”-nak nevezte Stein János könyves üzletét, ahol kolozsvári tanárok, papok, azaz a város értelmiségijei gyűltek össze mindennap a délutáni órákban irodalmi és politikai kérdések megvitatására. A kortárs szemtanú, Várady Aurél leírása szerint jelen volt ezeken az összejöveteleken többek között az említett Gyulai Pál, ekkor református gimnáziumi tanár, Kriza János, unitárius püspök, Nagy Péter, református püspök, Kovácsi Antal és Gáspár János, a korszak jeles pedagógusai, az utolsó erdélyi polihisztorként emlegetett Brassai Sámuel, vagy a nagykőrösi tanári állásából Kolozsvárra csalt Szabó Károly, az Erdélyi Múzeum Egylet könyvtárosa. A beszélgetések témáját általában a Stein által meghozatott új könyvek adták, amelyekkel igyekezett ellátni kolozsvári és marosvásárhelyi üzletét is. Stein könyvkereskedői sikerességét bizonyítja, hogy az 1870-es évekre a korábban már megszerzett Erdélyi Múzeum Egylet szállítója cím mellé megkapta – a Ferencz József Tudományegyetem 1872-es megnyitását követően – a „magyar királyi egyetem szállítója” megtisztelő címet is.

Azonban mindazon túl, hogy könyvesboltot vezetett, ahol a könyvek mellett – miként az hirdetésében olvasható – író- és rajzpapírokkal, „papír-kárpitokkal” és „lantorna helyett penész hárintó pergamen papírokkal” is várta a tisztelt vásárlókat, könyvnyomdát is bérelt, és kölcsönkönyvtár működtetésével is növelte az olvasási kedvet Erdély-szerte. Könyvnyomdája, könyvkereskedéséhez hasonlóan Kolozsvárott a legjelentősebbé vált: korszerű berendezéssel és jól megválasztott könyvekkel rövid idő alatt maga mögé utasította a korábban legjobbnak tartott lyceumi könyvnyomdát is. Könyvkiadási politikájával is egyértelműen az erdélyi magyar közművelődést igyekezett szolgálni. Olyan könyvek jelentek meg nyomdájában, mint például az első erdélyi népköltészeti gyűjtemény, a Vadrózsák Kriza Jánostól, vagy a Csemegék (az első gyermekek számára készült olvasókönyv, szerzője Gáspár János) – s emellett több száz történelmi, egyházi kiadvány, természet- és jogtudományi munka.
Az, hogy egy könyvkereskedő a 19. században kölcsönkönyvtárat is működtessen, úgy tűnik, nem volt ritka. A mindenki által ismert Heckenast Gusztáv, pesti könyvkereskedő és -kiadó is már 1839-ben megnyitotta kölcsönkönyvtárát Pest és Buda olvasóközönsége előtt. Stein János kölcsönkönyvtáráról csak az 1850-es évek közepéről maradtak fenn források, de nem elképzelhetetlen, hogy a pesti könyvkereskedőkkel (többek között éppen Heckenasttal) már az 1840-es években szoros üzleti kapcsolatban álló Stein korábban is működtette könyvtárát. Az 1872-ből származó könyvlajstrom alapján megállapítható, hogy a vasár- és ünnepnapok kivételével minden nap 8–1-ig és 3–7-ig az olvasók rendelkezésére álló kölcsönkönyvtár különösen széles választékot biztosított a szépirodalom iránt érdeklődőknek.

Á a papír- és könyvesbolt kölcsönkönyvtárral való összekapcsolásának gondolata – a könyvjegyzékek tanúsága szerint – sem Stein János halálával, sem a 19. század végével nem veszett ki. Találunk kölcsönkönyvtári könyvjegyzéket többek között 1926-ból (Z. Székely János könyv- és papírkereskedése kölcsönkönyvtára, Székelyudvarhely), 1939-ből (Rozsnyai Károly könyv-, zenemű- és papírkereskedése, Budapest, Múzeum krt. 15.), 1941-ből (Rothnagel Gábor könyv-és papírkereskedése kölcsönkönyvtára, Esztergom) és 1943-ból is (Szukits könyv- és zeneműkereskedés, Szeged).

Stein János vállalkozását fia, Gábor, majd annak fia, Gusztáv vitte tovább – Stein Jánoshoz hasonló szaktudással és intelligenciával. Az impériumváltozás után Stein Gusztáv eladta üzletét és Magyarországra költözött. Stein könyvesboltja helyén pedig az 1920-as évektől a Minerva R. T. fogadta az olvasni vágyó kolozsváriakat.

Szakál Anna

Felhasznált irodalom:
Ferenczi Zoltán: A kolozsvári nyomdászat története (Kolozsvári Iparkamara, Kolozsvár, 1896)
Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978),
Várady Aurél: A régi bolt s a régi könyvbarátok (Pásztortűz 1927. XIII. évf. 16. sz. 365–366)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.