Ha én könyv volnék, a Láng-Tékában szeretnék lakni… Mert ott elhúzható könyvespolcok vannak. Mert nem porosodnék hosszú, unalmas éveken keresztül a társaim mellett. Mert a legmegfelelőbb vevőhöz jutnék, aki a kicsiny üzletbe lépve még nem is sejtette, hogy velem együtt fog távozni. Mert itt mesterem még dedikálna is engem. És persze legfőképpen azért, mert Rédei Éva bábáskodna felettem. Igen, ha én könyv volnék, minden bizonnyal a Láng-Tékában laknék!

Van egy apró, 27 m²-es könyvesbolt a Pozsonyi úton, amely – szinte már csodával határos módon – egy teljes világot foglal magába. A kommunizmust követő időszak első magánvállalkozású könyvesboltja még 1989 szeptemberében nyitotta meg kapuit egy szabóműhely helyén, a Téka Könyvértékesítő Vállalatnak és a Láng Kiadónak köszönhetően. Ebből a különleges házasságból származik az elnevezés is, amely az elmúlt több mint negyed évszázadban töretlenül megmaradt. Pedig maga a bolt elég sok átalakuláson ment keresztül: nonstop nyitva tartó könyvesboltból és videotékából (ma már nehéz felidézni, hogy ilyen is volt egyszer) 11-től 11-ig kiszolgáló helyiség lett; a kereskedelmi televíziózás megjelenése után azonban a videokölcsönzés lassú haláltusáját vívta, mígnem teljesen átengedte a terepet a könyvkereskedelemnek. A Láng-Téka mostani bájos, elhúzható könyvespolcokkal díszített kinézetét kicsit később, tizenöt évesen nyerte el.

   Amikor először léptem be a barátságosan hívogató ajtón, olyan érzésem támadt, mintha a könyvek ezen ritka szentélyében megállt volna az idő. Szinte hallottam, ahogy a kis helyiség falai még mindig Bächer Iván szavait visszhangozzák: „Na, hogy fogyok?” Láttam, ahogy Radnótiné az egyik szemközti ablakból óvó tekintettel őrzi az utca álmát. Talán a szentek szentjébe való bejutás is ehhez hasonló lehetett, hiszen a belépő előtt egy titkos, addig teljesen ismeretlen tudás tárult fel. Ez a párhuzam már csak azért is bír némi létjogosultsággal, hiszen a Láng-Téka judaikából egyedülálló felhozatallal rendelkezik. 

  Természetesen meg kell említenünk az üzlet lelkének, Rédei Évának a nevét is, akinek köszönhetően a bolt túlnőtte magát ezen a néhány négyzetméteren, és fogalommá vált a hazai könyvkereskedők között. A térbeli szűkösséget neki sikerült szellemi és lelki téren kiterjesztenie. Nemcsak az utcát nyerte meg magának a hosszú, tömött sorokban álló dedikálásoknak köszönhetően, hanem a „Pozsonyi Piknik” elnevezésű rendezvénysorozat útra indításával szép lassan „Lipócia” szívét is maga felé fordította.

  A boltról természetesen az állandó vendégek és vásárlók visszajelzései mondanak el a legtöbbet. A 25 éves évfordulóra kiadott kötetben összesen harminchat író és barát meséli el a Láng-Tékához fűződő emlékeit. Álljanak itt most Dés Mihály szavai: „Jóval több ez, mint könyvesbolt, vagy éppen az, aminek egy könyvesboltnak lennie kéne: kulturális központ, erős vár, agora, titkos találkahely, irodalmi adó-vevő állomás, munka- és óvóhely, a béke és tisztelet szigete egy egyre békétlenebb és tiszteletlenebb világban.”

 A Láng-Tékába lépve tehát egyetlen titkos vágyunk támadhat: bárcsak a könyvespolcok beszélni tudnának!

 (Forrás: Könyvesbolt, kőrisfával. A huszonötödik évforduló. Budapest, Láng-Téka, 2014)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.